Több mint 30 évnyi gyors, kiterjedt fejlődés után a kínai cipőipar számos ellentmondást halmozott fel. Az export{2}}iparra jelentős lefelé irányuló nyomás nehezedik a szűkülő nemzetközi piac és a kereskedelmi védelmi intézkedések, például a főbb piaci országokból származó dömpingellenes -kereskedelem miatt. Miközben nagy-vállalkozások jöttek létre, számos kisvállalkozás csődbe ment.
Néhány évvel ezelőtt a növekvő munkaerőköltségek, a nyersanyagköltségek és az árfolyam-ingadozások miatt sok lábbeligyártó cég helyezte át gyártóbázisát Délkelet-Ázsiába. A kínai{1}}ASEAN szabadkereskedelmi övezet teljes körű megvalósítása a cipőipar gyors fejlődéséhez vezetett Vietnamban, Indiában és Pakisztánban. 2010 januárja és novembere között a vietnami sportcipők gyártási értéke 20,2%-kal nőtt évről évre-az-évhez képest, a nagyméretű bőrcipő-gyártó vállalatok termelési értéke pedig 23,4%-kal nőtt az előző évhez képest, ami jelentős potenciális veszélyt jelent a kínai cipőiparra.
A kínai lábbeligyártó cégek továbbra is nagyon erősek. Közel 20 éves fejlesztés után, kedvező befektetési környezetét és bőséges munkaerő-forrásait kihasználva a kínai lábbeliipar egy teljes upstream és downstream ipari láncot hozott létre, ipari klasztereket alkotva a különböző típusú lábbeligyártáshoz, és átfogó piacokat hoz létre a kész lábbelitermékek és -anyagok, valamint lábbelik kutatás-fejlesztési és információs központjai számára.
Noha a kínai lábbeliipart olyan kihívásokkal néz szembe, mint a belpolitikai tényezők, a növekvő munkaerőköltségek és az olyan országok versenye, mint India, Brazília, Vietnam és Indonézia az alacsony{0}}--középkategóriás-lábbelipiacon, valamint az olyan országok versenye, mint az Olaszország, Spanyolország és Portugália a csúcskategóriás lábbelipiacon, a többi kínai lábbeliipar páratlan versenyelőnye továbbra is Kínában.
